A Szent Bernáthegyi tartása

Adminisztrátor — Sat, 18 Oct 2008 10:39:58 +0000

Noha a Szent Bernáthegyi sosem tartozott a legnépszerűbb fajták közé, egyedi megjelenésének, nyugodt, barátságos és kiegyensúlyozott jellemének hála végül megtalálta helyét a kedvtelésből tartott fajták között. Tartása - bár nem kompromisszummentes - korántsem olyan körülményes, mint azt sokan gondolnák.

A Szent Bernáthegyinek elsősorban tágas térre, lehetőleg nagy kertre van szüksége. Noha alkalmazkodóképessége lehetővé teszi a kisebb lakásban való tartását is, mind a kutya, mind saját komfort érzetünk szempontjából megfelelőbb számára egy nagyobb otthon, ahol kellő terület áll rendelkezésére. Ugyanis tévhit, hogy a Szent Bernáthegyi lusta eb lenne. Az anatómiailag elnyomorított egyedekre - amelyeknek még a felállás is nehézséget okoz - valóban igaz ez a megállapítás, azonban az egészséges és erőteljes testfelépítésű Szent Bernáthegyi igenis igényli a mozgást, a sétát.

Méreteiből adódóan előnyös, ha szállításához megfelelő méretű autóval is rendelkezünk, hisz a manapság tapasztalható kutyaellenes hangulatban, amikor egy 8 hetes vizslát is leszállítanak egy járműről, amiért nincs rajta szájkosár, nem biztos, hogy osztatlan sikert aratunk borjúméretű kutyánkkal a buszon

Bár a Szent Bernáthegyi gyökerei a csont-fagyasztóan hideg alpesi lejtőkig nyúlnak, de a közel 200 évre visszatekintő tenyésztése során alkalmazkodott a melegebb klímához. Így semmivel sem viseli rosszabbul a hőséget, mint a többi nagytestű kutyafajta, ám az vitathatatlan tény, hogy ilyenkor a némileg megrövidült állkapcsa miatt jelentős nyálmennyiséget öntöz környezetére lihegés közben.

Meglepő módon táplálása közel sem olyan problémás, mint ahogy az a köztudatban elterjedt, mivel a Szent Bernáthegyi kiválóan hasznosítja az elfogyasztott ételt, ezáltal a kifejlett állat méreteihez képest messze nem eszik annyit, mint azt sokan gondolnák. Kellőképpen tartalmas és értékes eleségből kicsivel fogyaszt többet, mint fele akkora társai. Mindehhez persze hozzá kell tenni, hogy növendék időszakban etetése - mint minden nagytestű fajta esetén - különösen gondos odafigyelést igényel. Körülbelül másfél éves koráig lehetőleg fajtájának, korának megfelelő minőségű, és mennyiségű gyári táppal, mérsékelt fehérjebevitellel etessük, és inkább kerüljük a házilagos ételkotyvasztást. Nagyon ügyelnünk kell arra is, hogy etetés után legalább 1-2 óra szigorú pihenőt szabjunk Szent Bernáthegyinknek, ugyanis fokozott hajlama van bélcsavarodásra, és az gyors állatorvosi beavatkozás nélkül kínkeserves halált okoz a kutyának.

Az egészséges fizikumú Szent Bernáthegyi vidám, élénk és mozgékony, az alkatához, jelleméhez igazodó feladatokra fogékonyan reagál, szívesen és gyorsan tanul. Persze a kutyaiskolában inkább impozáns megjelenésével, mintsem precíz munkájával vonzza majd a tekinteteket, de nincs is ezzel semmi baj. Bőven elegendő, ha a hegyimedvénk megtanul engedelmesen viselkedni. Erre azért is nagy szükség van, mert a Szent Bernáthegyi méreteiből adódó erő már valóban nem játék. Ha elmulasztjuk kutyánk fiatalkori szocializációját, illetve alapnevelését, az később igencsak komoly problémák forrásává válhat. No nem azért, mert a Szent Bernáthegyi nehezen kezelhető, vagy vérmes természetű kutya lenne, hanem mert egy megtermett, 60-80 kilós eb olyan elképesztő fizikai erővel bír, hogy ember legyen a talpán, aki képes kordában tartani játékosan meglóduló energiáit.

A Szent Bernáthegyi megjelenése ellenére korántsem bamba mamlasz, vagy ártalmatlan behemót, akivel szemben mindenki mindent megengedhet magának. Voltaképp falkában teljesen normális kutyaként viselkedik. Ha nem provokálják békésen elszöszmötöl, de ha egy kellőképpen kekec kutya kizökkenti béketűréséből - tekintettel súlyára és méreteire - bizony kellő nyomatékkal képes rendezni a félreértéseket.

Természetéből fakadóan nem házőrző típus, s noha egyes egyedei rendelkeznek eme képességekkel, alapvetően nem bizalmatlan, és nem agresszív típus, sokkal inkább nyitott és barátságos jellemű. Előszeretettel aposztrofálják gyermekek mellé való dada-kutyának is, valójában erre a szerepre (ha létezik egyáltalán ilyen) csak fokozott figyelem mellett alkalmas. Hiába viseltetik barátságosan és türelmesen az emberrel és gyermekekkel e jóságos hegyomlás, egy rosszul időzített megindulás, vagy elhamarkodott forduló és kész a baj: a kutya önhibáján kívül, emberpalánták repülnek a szélrózsa minden irányába.

Mindezek ismeretében úgy véljük, hogy a Szent Bernáthegyi csak olyan felelősségteljes ember számára alkalmas kutya, aki tisztában van a fajta tartásának nehézségeivel és ennek tudatában képes felvállalni azt, de mindenekelőtt tiszteli a Szent Bernáthegyi múltját és tenni akar a jövőjéért, odaadó elkötelezettje, sőt elvakult szerelmese a fajtának, egyszóval nem csupán egy kutyát, hanem egy Szent Bernáthegyit szeretne társául.