Saint Fancier cikk

Az eredeti cikk

Mindenekelőtt szeretném megköszönni drága barátaimnak, hogy lehetőséget nyújtanak, kicsi országunk bernáthegyis múltjának és jelenének bemutatására. Az első Szent Bernáthegyi kutyák az 1880-as években jelentek meg Magyarországon, de abban az időben a kor embere a kutyafajtákat leginkább használati értékük alapján ítélte meg, így szeretett fajtánk nem nagyon nyerte meg a tetszését, hiszen mentőkutyaként nem volt hasznosítható, tartása viszont meglehetősen sokba került. Népszerűsége a XX. század első harmadában kezdett nőni, amikor felismerték a külső megjelenése mellett a Szent Bernáthegyi kutya belső értékeit. Megbízhatóság, okosság és intelligencia tekintetében kevés fajta versenyezhetett vele, ezen kívül az erő, a méltóság, a hűség és a ragaszkodás voltak azok az erények, melyek sokak álomkutyájává tették. Erejének biztos tudatában képes volt arra, hogy a gyengékkel szemben türelmes, az erősekkel szemben következetes és határozott legyen, s ha az élet úgy hozta, akkor őrző-védő kutyaként is kiválóan teljesített. Ettől az időponttól Magyarországon is a Zürichi kongresszuson elfogadott standard szerint bíráltak. Az első import kutyák, Magda Gambe tenyészetéből a német von Sonneberg kennelből kerültek hazánkba, majd a svájci Sauliamt kennelből. Az „ősanya” Casil von St. Klara-Kloster, Herr Otto Jacobtól alapozta meg a Magyar állományt. Az 1960-as 70-es években a népszerűségnek köszönhetően, viszonylag sokan kezdték tenyészteni, nem volt ritka egy-egy kiállításon a 80-100-120 kutya, sokszor három bírói körben is bírálták. A beltenyésztés eredményeként folyamatosan romlott az állomány. A kör bezárult. Csak a nagy ősök közvetlen leszármazottjai voltak versenyképesek. Ekkor még főleg a hosszúszőrű egyedek terjedtek el, a rövidszőrűek reprezentáns példányai csak a 70-es évek végén érkeztek hazánkba a Schwyzerlandi kennelből. A Szent Bernáthegyi kutya tenyésztői akkor még egy gyűjtőklubban tömörültek a többi nagytestű kutyával, 1986-tól lettem én ennek a klubnak az elnöke. Ettől az időponttól sikerült a magyar tenyésztőket jó irányba befolyásolni és elhitetni velük, hogy nem az a jó pigment, amikor a kutya arcorri része szinte fekete a sok pettytől, vagy a mellső lábak tele vannak barna pettyekkel. Törekvéseink a tiszta jegyekre, valamint a fejforma javítására irányult, amelyre nagyon jó hatással voltak a németországból importált, Stölzer Höhe; Velderhof; Niederwiesen; Siedlerhof; Irmengrund; Celler Schloss és Geutenreuth vonalak. Sajnos sikerült a németek által elterjesztett divatirányzatot átvenni, egyre több erősen domború agykoponyával, rövid arcorri résszel és feltűnően erős mély fanggal rendelkező egyed jelent meg. 1993-ban, több mint 100 lelkes taggal, megalakítottam a Hungária Szentbernáthegyi Klubot. Sajnos a MEOE akkori vezetése nem tartott lépést az idővel és a klubok önállósága alatt, nem azt értette, amit mi, így az eredményes szakmai továbbfejlődés érdekében 1998. február 26-tól, önálló és a MEOE-tól független klubként, létrehoztuk a Hunnia Szentbernáthegyi Klubbot.   Ezekben az években sajnos már virágzott Magyarországon a megélhetési kutyatenyésztés, Olaszországból, Spanyolországból, Görögországból jöttek felvásárlók, és tömegével vitték a kiskutyákat, amelyeket nagy haszonnal adtak tovább. A tenyésztők egymás alá mentek az árakkal, sokszor törzskönyv és egyedi jelölés sem kellett, a kereskedőknek. 100-150 USD egy Szent Bernáthegyi kölyökkutya ára. Klubunk nagyon nehéz feladatot vállalt magára. Szerettük volna, ha a Hunnia Szentbernáthegyi Klub neve garancia, hogy tagjai nem folytatnak igénytelen szaporítást, és mindent elkövetnek az utódok figyelemmel kisérése érdekében. Fő programunk, hogy csak egészséges jó kondícióban lévő, minősített kutyával szabad tenyészteni. Úgy alakítottuk belső rendszerünket, hogy a Tenyésztés Vezetőnk irányításával és ellenőrzésével a tenyésztési programunk egységesen végrehajtható legyen. Kötelezővé tettük az egészségügyi szűréseket. Nem lettünk népszerűek. A környező európai országokból több évtizedes tenyésztési adatok gyűjtése során rávilágítottam, hogy sok favorizált kutyánál a szűrések valótlanságot tartalmaznak. Óriás kutyák durva fejjel, erőteljes bőrözöttséggel rendelkeznek, emiatt sokszor túl nyitottak a szemek is. Sajnos nem tudnak mozogni, meredek szögellésekkel rendelkeznek, sokszor franciás, kifelé forduló lábtővel rendelkeznek. Ezek az állatok ha tehetik, legtöbbször leülnek vagy lefekszenek, nehezükre esik a kevés izommunkával járó állás is. Ma már egyre több tenyésztő választja nálunk az „amerikai típusú” kutyákat, és ennek megfelelően import kutyák találhatók a Dein Hard’s, a Bernegarden’s, a Trademark’s az Opdyke’s, Hof Ter Quinni tenyészetekből. A problémát ott látom, hogy jelenleg sok tenyésztőnk csodát vár attól ha a két típust keresztezi. Valamint eljutottunk oda, hogy nem a kiállításokra, hanem a bírókra vagyunk kénytelenek nevezni, mivel egész Európában megoszlik a Szent Bernáthegyis társadalom.   A Hunnia Szentbernáthegyi Klub nevében szeretettel üdvözlöm az amerikai bernáthegyis társadalmat. Kozma Károly elnök