Mucik mindennapjai - 2008. március 18.

Hamarosan kezdődik a tavaszi szünet, ergo itthon lesznek a gyerekek. Már nem vedlek olyan húúú de nagyon, így hamarosan remélem ismét bejárhatunk. Rendszeresen fésülgetnek a szőrtépkedő kefével, így talán gyorsabban zajlik le az egész. Nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan tüzelek, de ennek már most nincs jelentősége. Jövő héten szombaton lesz egy tenyészszemle a Hunniánál, de a szűrés eredménye miatt, ez már tárgytalan. Kicsit el vannak szontyolodva Anyáék, mert szerették volna ha lesznek kiskutyáim, de sajnos ez van.

Egyébként Cherryke nő, mint a gomba. De olyan mujus, hogy a kocsiba, úgy kell beemelni. Apa ilyenkor igencsak megtornáztatja az izmait, mire behajtogatja a Suzukiba. Ráadásul úgy elhagyja magát, mint egy halott. Kifelé is ki kell venni, mert nekihasal és nem akar kiszállni. Most azon filóznak, hogy velem kellene megtanítani arra, hogy oldalt bemásszon. Amikor Érdről jöttünk haza, akkor olyan ügyesen bejött hozzám, hogy ihaj. Majd lehet, hogy gyakorlatozni fogunk. Csupán az a baj, hogy egyedül alig férek el, nem még ilyen kis növésben lévő, izgága bocival.
Bár Anya szerint sokkal kulturáltabban utazik, mint én. Biztos emlékeztek, hogy én csakis Anya ölében vagyok hajlandó kocsikázni, Cherryke viszont szépen utazik a csomagtartóban, természetesen ilyenkor a kalaptartó ki van véve. Néha felül és leskelődik, nyakon nyalintja Anyát és Noncsikát. Bár az az igazság,hogy Anyának hátul kell ülnie, mert ha elől ül, akkor odamászik hozzá. Tehát a férfiak elől, csajok hátul.
Nagyon oda kell figyelnem rá, mert bivaly erő van már benne. Amikor kötelezünk, akkor kishijján elhúz. Ilyenkor megmancsolom és lefekszik. Ártana a tekintélyemnek, ha kiderülne, hogy már erősebb, mint én.