Mucik mindennapjai - 2008. augusztus 15.

Hát ezek a hormonok, nem hagynak nyugton. A napokban Anyáék felfigyeltek igencsak furcsa viselkedésemre. Gyakran izgatott vagyok, nyüszögök, és bevackoltam magam a pincébe a kis asztal alá. Először arra gondoltak - mivel elég hisztis tudok lenni -, hogy minden bizonnyal csak sértődöttségemben vonulok ilyen látványosan félre. Talán Cherry is békén hagy, hiszen ketten nem férünk az asztalka alá.

Sok simit, és kitüntető figyelmet kaptam, de újabb "tüneteket" produkáltam. Vannak nekünk gumiállatkáink, amelyek szanaszét hevernek az udvaron, a homokban, erre-arra. Kinéztem magamnak egy kis oroszlánt és ezzel a számban nyafogva ténferegtem ide-oda. Mindenáron be akartam menni a pincébe. Apa leengedett és újdonsült pajtásommal a számban behúzódtam az asztalom alá. Óvatosan betettem a hasamhoz és néha megnyalintottam a BABÁMAT. Na ekkor leesett a papírhuszas, hogy én bizony most mamakutya vagyok, vagy legalábbis olyasmi. Gyors számolás után kb. most kellene ellenem. Feltéve, ha megszállt volna a szentlélek, mert máshogyan nem igen vemhesülhettem.
Ma estére már bővült kis családom. Összeszedtem a gumikacsát, a gumimacsekot és szinte mindent amit eldobálva találtam. Anyától kaptam egy szőrös kismackót. Na, Ő az igazi. Most meg már venné vissza, mert valahol azt OLVASTA, hogy ilyenkor el kell szedni ezeket a cuccokat. De megesett rajtam a szíve és nálam hagyta. Egyenlőre csak ezeket a lelki tüneteket produkálom, de folyamatos megfigyelés alatt tartanak. Majd megírom,hogy mi történt a "szülés" után. Ja és itt egy link az álvemhességről: http://bad-dog.gportal.hu/gindex.php?pg=23426299