Mucik házibulija - 2008. szeptember 6.

Végre valahára elérkezett ez a nap. Már mindenki nagyon izgatott volt, ebből következtettünk arra, hogy valami készül. Egy-egy buli alkalmával szoktak székeket, asztalokat cipelni ide-oda. Noncsika reggel gondosan átfésült bennünket, masnit is akart ránk kötni, de Anya nem engedte. Aztán kihurcolkodtak a kertbe, ahonnan ínycsiklandozó illatok szálltak felénk. Naná, hogy mi nem mehettünk a kaja közelébe.
Közel félórája ingerelték a pocimat ezek a finom szagok, amikor is megállt előttünk egy autó. Hurrá, Zoli bácsiék. Legnagyobb meglepetésemre kiugrott egy hozzám hasonló kutya is. Ho-hó, erről nem volt szó! Rövid szimatolás után, kegyesen megengedtem neki, hogy megtekintse az udvaromat. Cherryt is szerette volna tüzetesebben szemügyre venni, de ő amióta egy puli orvul rátámadt, azóta igencsak tartózkodó, sőt kifejezetten fél fajtársainktól. Néha ugyan kötözködni próbált, de mindig csak a hátam mögül ugatott. Ilyenkor a segítségére siettem, de ezzel csak azt értem el, hogy nekem kellett behódolnom Málnának. Amikor pedig mi rendezni akartuk az erőviszonyokat, ez a kis taknyos folyton a farkamat és a csánkomat harapdálta.
Kicsit késve ugyan, de megérkezett a másik család. Kingáék Inárcsról. Ők a nagy meleg miatt nem hoztak magukkal kutyát. Baráti és kellemes (remélhetőleg a többiek is így gondolják) beszélgetés zajlott délután. Szó esett a tenyésztésről, és a kialakult helyzetről. Anyáék nem igazán folytak bele ebbe a témába, hiszen ők "vérbeli hobbitartóknak" mondják magukat. Véleményük természetesen nekik is van, de ez a honlap nem azt a célt szolgálja, vagyis szolgálná, hogy csak ennek a témának adjon helyet. Az a fontos, hogy mindenki - remélhetőleg - jól érezte magát, és talán egyszer több ember is úgy érzi, hogy akár idegenként is bevállalna egy ilyen találkát.
Ja és csupán annyit a családom véleményéről, Apa mondott egy - szerintünk - velős mondatot, miszerint: "Ezek a kutyák már nem mentenek meg senkit. Örüljünk annak, ha magukat kihúzzák ebből a slamasztikából."