Muci mindennapjai - 2007. június 2.

Minden bizonnyal lesznek jópáran, akik ismét felhördülnek, hogy milyen bárgyú ötlet ez már megint. Talán igazuk is van valamennyire, hisz nincs ebben semmi szakmai vagy oktató dolog. De higgyétek el mindnyájunkra ráférne egy kicsit, hogy kutyául érezzük magunkat. Nem csak az a fontos, hogy belefér-e a standarba, avagy sem, hány és milyen szalagja van egy kutyának, hanem az is, hogy hogyan él köztünk, velünk. Akkor elkezdeném, akiknek fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban, az most lépjen ki, hisz amíg lesz erre igény, szinte mindennap jelentkezem.

Szóval ismertek már régóta, de most egy másik szemszögből közelítsünk. A nevem Bella, vagyis Dolly, de most Muci leszek. Így hív a kisgazdim, és ez az amit a legjobban szeretek. Megpróbálom majd szavakba önteni ami velem, velünk illetve a családdal történik.
Ma is a pincében aludtam, az éjszaka petárdáztak, amitől nagyon félek. Ilyenkor megkaparom az ajtót és máris jön valaki. Történetesen most anya jött. Oké hozza a kulcsot is! Ajtó nyit és usgyi, néhány nyugtató simi után a békés paplanomra. Aztán már reggel keltenek és vár a finom reggeli. Tudják, hogy ezt a tápot nem igazán szeretem, ezért mindig tesznek közé valami finomat. Szalámit, májkrémet, joghurtot vagy éppen pörköltet. Na igen, így már meg lehet enni. Sajnos a kisgazdim még alszik, várnom kell. Azt mondják nemsokára nyári szünet (vagy mi) lesz és akkor többet lesznek itthon. Már alig várom. Na ez az,kijött!!!
Néhány simi, kedves szó, imádom. Tegnap új biciklit kapott. Utálom a bicikliseket, szinte szétszedném a kaput. Mivel kicsi, nem mehet ki egyedül, így az udvaron kell bicajoznia. Az én udvaromon. Felháborító! De nem bánom, hagy tekerjen. Hál' istennek hamar megunta. Most mit akar? ÓÓÓÓ, a kefém, utálom ha kefélik a szőröm, de ahogyan Ő teszi az mesés. Anyával folyton megrázzuk egymást.
Délután kissé betojtam, csúnya idő volt. Hatalmasakat dörrent. Beengedtek a házba. Azt viszont nem szeretik, ha benn ugatok, azt mondják visszhangzik az egész lakás. Utána anyával voltunk ketten, a többiek elmentek a dédihez, akit én még sosem láttam. Na végre, hazajöttek. Szeretem amikor mindenki itthon van és játszunk. Van egy régi bőrfocim, azt szeretem amikor húzzuk-vonjuk egymást. Ezt legjobban apával lehet játszani, a többiek mindjárt elengedik a labdát. Ha nincs itthon senki szörnyen unatkozom. Ilyenkor mindig valami rosszat teszek és így ütöm el az időt. Másfél éves vagyok, de még most is szétrágom, ami az utamba kerül. Hintát, gumicsizmát, papucsot. Egyedül anya balkonvirágjait nem bántom, mert szörnyen rossz ízűek. Bár Ő azt hiszi, azért mert szót fogadok neki.
A múltkor ültettek egy fűzfát. Megeskettek, hogy nem bántom. A hétvégén egy újjal sem nyúltam hozzá, de hétfőn szörnyen unatkoztam. Meg egyébként is pont az utamban volt. Hát nem volt könnyű kihúzni, ráment a fél délelőttöm. Öreg haverom a kennelből szurkolt nekem. Ugyanis van ezen a portán rajtam kívül egy másik kutya is. Csak ritkán engednek össze bennünket. Igaz ami igaz, a balesetem óta nem tudok vele lépést tartani, és szörnyen sántikálok a vele való hancúrozás után. Ráadásul folyton megharap és morog rám. De én imádom, amikor csak mi vagyunk itthon odafekszem a kennel mellé és nagyokat hallgatunk.
Na jó, mára ennyi. Sziasztok!