Muci mindennapjai - 2007. június 14.

Ma minden nagyon klassz volt. Bár a hőség szinte elviselhetetlen volt, de ettől eltekinetve remekül alakult a napom.

A reggelim a szokottnál is extrább volt, hiszen olajos hallal volt felturbózva. Nagyon bírom ezt, csak azt mondják anyáék, hogy napokon keresztül halszagom van tőle. Délben apa nem sietett annyira és huzakodtunk sokáig, aztán benn heverésztem a kövön. Miután elment, nemsokára anya is hazaért a kisgazdikkal, így ismét bejutottam a hűs kőre. Ilyenkor béka módjára kiterülök és úgy helyezkedem, hogy a lehető legtöbb helyen kőhöz érjek. Most anya felfedezett rajtam egy bibit. Mármint a szőröm alatt. Azt mondják volt már ilyenem, a nagy hőség miatt van, szerintem hamarosan meglátogatjuk a szőrorvosomat. Hál Istennek csak sikerült összeszednem valamit és így autózhatok. Majd megírom, mire jutottam.
Estefelé megérkeztek a "nemszerető mamáék" a sikontagó kislánnyal. Már nem is próbálkozom, ilyenkor unottan és sértődötten lemegyek a pincébe. Miután elmentek apa fűnyírásba fogott, és tudtam, hogyha ügyesen helyezkedem, ebből még játék is lehet. Nem is kellett sokáig várnom hamarosan előkerült a kötelem. Ja, és megörököltem nagyobbik kisgazdim bőrfociját. Kicsit enged, így ő már nem tudja használni, nekem pedig tökéletes. Szinte elnyűhetetlen. Bár a régit, amiről már írtam, többször teljesen szét szedtem. Apáék nem jöttek még rá, hogyan fordítottam ki a belsejét. A lényeg az, hogy ki kellett dobni.
De semmi gond, mert időközben lett egy másik. Nálunk a labda fogyóeszköz. A múltkor anya vett nekem egy teniszlabdát, de nem egészen öt perc alatt darabokra szedtem. Amikor semmi rágcsálnivalót nem találok, akkor jön a képbe a lábtörlő. A rovásomra írható eddig hat darab. A legérdekesebb a kókusz, mert azt egészen kis darabokra szét tudom cincálni. Ebből négyet használtam el, aztán még kettő gumisat. Ez a mostani sem húzza már sokáig, azt hiszem anya már lassan feladja.
Ahogyan azt is, hogy parkosítson. Ezidáig nyolc tuját és megszámlálhatatlan bokrocskát elintéztem, továbbá leamortizáltam négy kertilámpát, és megettem 2 hintát. Azóta az új hintát felakasztva tárolják, csak akkor veszik le, ha éppen hintázni akar valaki. Csak megjegyzem, hogy nem mindig én vagyok az oka, ha egy bokor eltűnik. A múltkor éppen apa nyírta le a fűnyíróval és nem átalkodott rám fogni. De anya átlátott a szitán, mert ha én vagyok a tettes, akkor a maradványokat megtalálta volna valahol.
Ugyanúgy, mint amikor az orgonabokrot, a fűzfát, és a nyírfát megtalálta. Hozzáteszem a nyírfáért nem csak én vagyok a felelős. Kisgazdijaim elfocizták a törzsét, visszaigazgatták én pedig naivan magamra vállaltam, amikor a kisfával a számban meglátott anya. De azért lassan lemond erről az örökös ültetgetésről. Most valami olyat vett a fejébe, hogy nagy vödrökben kellene tuját venni.
Hát, majd meglátjuk mi lesz belőle.