Muci mindennapjai - 2007. július 8.

Vasárnap van és mindenki itthon van. Ezeket a napokat szeretem a leginkább. Mindig van valaki, aki ráér és foglalkozik velem. Meg egyébként is imádok a közelükben lenni.

Ma ismét bebizonyítottam, hogy remek házőrző vagyok (feltéve ha ébren találnak). Délben apához jött valaki, és hangos ugatással jeleztem, hogy jöjjön ki valaki a kapuhoz. Miközben apa beszélt vele, sandán figyeltem az idegent a szemem sarkából, nem tágítottam apa mellől. Na-na, elég egy hirtelen mozdulat és a torkodnak ugrok, és még bratyizni akar, hogy így kutyuska, meg gyönyörű vagyok. Azt képzeli, hogy ilyen ócska szöveggel levesz a lábamról. Bár igen hiú vagyok, de ennek még én sem dőlök be, úgyhogy ne is fárassza magát, nem barátkozom akárkivel, pláne nem a területem határán.
Két idegen van akit szívesen látnék. Egyik a pizzás - aki olyan kellemes illatú dobozt szokott hozni - a másik pedig a fagyis. A fagyist könnyebben betudom azonosítani, mert már több utcányi távolságból hallom a csillingelését. A vanilia a kedvencem. Mindig mosolyog miközben mohón majszolom a számomra vásárolt gombócot. Nem is értem ha ennyire tetszik neki, miért nem dob meg egy adaggal akkor is ha nincs itthon a családom. A jégkrémet is imádom, csak anyáék nem szereteik, mert pálcikástól megettem a múltkor. Mindenki leütött fejjel járkált az udvaron napokon keresztül és várták a pálcikát.
Képzeljétek a műtött lábam a jelek szerint sokkal jobban van. Ma délután apa elvette tőlem a frissen megkaparintott papucsot és miközben telefonált a feje felé emelte, hogy ne érjem el. Én pedig felugrottam érte és kivettem a kezéből. Feltámaszkodtam a falra és farkasszemet néztünk egymással. Most látom csak milyen kicsi ez az apa hozzám képest. Érdekes módon mindenki nagyon örült és senki sem veszekedett rám, pedig a mancsom nyoma is a falon maradt. Később amikor meglátták, akkor már senki sem veszekedett, mert nem rajtaütés történt. Ezt is olvasták valahol. Végre valami tudományos dolog, amelyből jól jöttem ki.