Jelenlegi helyBlogok / Nagyné Bakó Zita blogja / Muci mindennapjai - 2007. július 12.
Muci mindennapjai - 2007. július 12.
Már nincs meg a sárga bokor. Kivégeztem. Persze kínosan ügyeltem arra, hogy senki se lásson. A maradványokat is el akartam tüntetni, elástam a sóderban. Átlátszó volt az egész, mindenki tudta, hogy én voltam. Tekintettel arra, hogy gőzerővel próbálnak következetesek lenni velem, nem tudtak tetten érni, így ismételten megúsztam egy fejcsóválással.
Szerintem sokat nyom a latba, hogy a gyerkőcökkel nagyon finoman bánok és szinte mindent eltűrök nekik. A minap kis barátnőm a fogaimat vizsgálta. Anya háttal állt nekünk és csak annyit hallott, hogy "nem szúr, nem szúr". A kiscsaj könyékig a számban volt és metszőfogaimat tapigatta. A nyelvem már a földig ért, nyelni sem tudtam de nem csuktam volna össze a számat semmi kincsért sem. A nagyobbik kisgazdim állandóan dögönyöz, birkózni akar, természetesen hagyom magam legyőzni.
Jámborságom minden rosszaságomat ellensúlyozza. Tökéletesen megbíznak bennem, sőt nekik kell kimenteni a gyereksereg karmai közül. Előfordult olyan is, amikor sapkát húztak rám, vagy éppen beástak a sóderba, csak a fejem látszott ki. Nagyon szeretem őket. Amikor betegek voltak, és lázasan aludtak a nappaliban, lefeküdtem a kanapé elé és anya párizsival sem tudott elcsalogatni. Vigyáztam rájuk.
Más. A tüzelésem - amely anya szerint kihat a lelkiállapotomra - még most sem zajlott le. Tehát a felállított diagnózisa nem helytálló. Viszont öreg haverom aki 4 éves kora ellenére most tüzelt először, valóban ingerültebb volt a szokásosnál. Igaz, Ő egyébként sem érti a tréfát, eléggé koravén. Sohasem akar játszani velem, amikor hancúrozni akarok vele, vagy megharap, vagy elrohan. Őrületes milyen gyorsan tud futni, a nyomába sem érek. De taktikát változtattam. Amikor együtt vagyunk megvárom amíg besétál alám, és akkor gyorsan lerogyok. Ilyenkor eltudom kapni, bár gyakran megharap, és kiszabadul. Milyen kicsi valójában. Simán átsétál a hasam alatt. Mégis mennyire tartok tőle. Amit Ő "mond" annak úgy kell lennie.
Arra gondolok, ha lesz egy másik bernáthegyink annak biztos én leszek az Isten.