Muci mindennapjai - 2007. augusztus 28.

Na szóval, mentünk az orvoshoz. Este, már amikor láttam, hogy Anya előkészíti az autót, szinte alig bírtam magammal. Lenyitotta az ülést, kalaptartó ki, plédem be. Már rögtön be akartam szállni. Folyton azt hajtogatta, hogy legyek türelmes mindjárt jön Apa, és indulunk. Felcsatoltuk a nyakörvet, vizet, edényt készítettünk és toporogva vártuk Apát.

Amikor hazaért, noszogattam az orrommal, hogy haladjon már, mert mehetnékem van. Olyan sokáig készülődött, mintha legalább Őt vizsgálnák.
Végre elindultunk. Sima ügy Gyöngyösig. Közben eljátszottam egy párszor az ablak letekerős műveletet. Ilyenkor a frászt hozom rájuk. Viccesek. Mikor megérkeztünk a rendelő dugig volt. Kutyák, macskák rogyásig a váróban. Anya bejelentett és kinn várakoztunk az ajtó előtt. Volt ott egy németjuhász is, aki szemlátomást nagyon ideges volt. A száján olyan furcsa izé volt. Szájkosár. Apa megengedte, hogy összeszimatoljunk. Nagyon fura volt, amikor a nózimhoz ért ez a micsoda. Nemtetszésemnek hangot is adtam.
Ott volt egy boxer is aki, olyan furán illegette a fejét, amikor valamelyikünk rázendített. Mi van Öcsisajt? Nem láttál még bernáthegyit? Csak bambán bámult azzal a nagy gülü szemeivel. Mi jövünk a sorban. Igen ám, de hogy én be nem megyek erre a csúszós kőre, az tuti. A múltkor, amikor szakadt az eső, úgy megcsúsztam rajta, hogy a négy lábam hatfelé szaladt ki alólam. Megjegyzem, azóta is fosok a konyhára bemenni.
Lerogytam az ajtóban. Mellső lábaim benn, a hátsók kinn. Se ki, se be. Eléggé kínos volt Anyáéknak. Mivel ott hevertem a bejárati ajtóban, így más sem közlekedhetett rajta. Eltelt kb. 2 perc így. Hívogattak, noszogattak a pórázzal. Semmi.
Aztán Anya besúgott a fülembe, szinte duruzsolt. Kicsimnek nevezett. Tudja, hogy ezzel mindig levesz a lábamról. Utána ballagtam a székekhez. Leültünk. Addig ficeregtem, hogy teljesen beültem a székek alá, és amikor bementünk a rendelőbe az orvoshoz, akkor Apa húzott ki a székek alól, mert kishíján beszorultam.
Óóóóó. Imádom ezt a dokit. Megtapogatta a bibis lábamat. Igen ez az, amire a Kinga is gondolt. De nem olyan vészes, mert nincs akkora, hogy le kelljen szívatni. Gyulladáscsökkentő gyógyszer, plusz egy savlekötő a pocimba. Valószínűleg a nagy hancúr okozta a gyulladást. Ez a lábam gyengébb, nincs mese, kímélnem kell folyamatosan. Azt mondta a dokim, hogy ha nem használ a gyógyszer és ez a duzzanat kb. háromszor ekkora lesz, akkor leszívatja. Az a probléma, hogy nem kívül van a duzzanat, hanem az izületi tokban. Onnan leszívatni pedig nagyon problémás és csakis altatás alatt lehet. Ácsi, én nem akarom magam ismét kiütni! Majd szépen beszedem a gyógyszert!
Meg is dicsért az orvos ismét, hogy milyen szépen viselkedem. Nyudodt vagyok, meg ilyesmi. Anya mondta neki, hogy az orvosokra bukom. Jót nevetett rajtam. Hazafelé Anyára heveredtem és meg sem nyikkantam hazáig. Igaz félúton úgy elpukiztam magam (próbáltam tartogatni, de a kocsiban mindig rámjön), hogy letekert ablakkal jöttünk egészen a kapuig. Megnyugodott a család!