Muci mindennapjai - 2007. augusztus 27.

Jééé, hétfő lévén itthon van mindenki. Akkor ez az, amikor Anya szabin van. Reggel még ügyetlenebbül adta be a gyógyszert, de este már beásta egy lecsókolbászba. (Virsli híján). Szó nélkül lecsusszant.

Mint már említettem Anya aggódik. Beszélt a leendő anyósommal, mert felfedezett egy csomót a műtéti hegem körül - Karcsi bácsit nem akarta zavarni, mert neki most egyébként is sok dolga van - szóval anyósom megvilágosította, hogy mi is lehet ez.
Volt már egyszer hasonlóm, az első műtétem után. Akkor Major doktor leszívatta a felgyülemlett folyadékot. Na már most hozzá nem mehetünk, azután, hogy faképnél hagytuk az első sikertelen műtét után. Kizárásos alapon vagy Kecskés doktor, Ő a szőr illetve az általános orvosom (Ő nem operál sohasem), vagy pedig Síver doktor, de Ő messze van, és akkor Apának szabit kell kivennie. Anya összeszedte a bátorságát és felhívta Kecskés doktor. Röviden elmondta, hogy miről lehet szó, szerinte. Miközben telefonál olyan piros volt az arca, mint a pólója. :D :D
Eléggé kínos szituáció volt, de elmondta töviről-hegyire, hogy mi a helyzet. Lássatok csudát. Kecskés doktor szokott ilyen beavatkozást csinálni. Summa-summárum, kedden megint autózni fogunk. Egyébként is írtam már, hogy teljesen odavagyok az orvosokért. Ezért kiváltképpen.
Más. Anya egyre bátrabb. Este is kimentünk Apa elé a boltba. Megpróbálok nagyon ügyes lenni, és nem rángatom Anyát. Bár minden önuralmamat össze kell szednem, hiszen az utcabeli kutyák eszeveszetten csaholnak a kerítés mentén. Ez a kis mocsok Bubi is egy öreg spániellel kiegészülve játsza az agyát. Természetesen a kerítés túloldalán. Megpróbálok jól viselkedni, közben Anya folyamatosan beszél hozzám, egyfolytában azt hajtogatja, hogy „Fújj,nem szabad!” Amikor peckesen elvonulok mellettük, és rá sem hederítek, mindig megdicsér és megveregeti a mellkasom. Olyan boldog vagyok ilyenkor, hogy el sem tudom mondani.
Bár amikor Belle-hez érünk (Ő az utca elején lévő kuvasz) nem mindig tudok uralkodni magamon. Kidugja a fejét a kerítésen és csattogtatja a fogait. De látszik rajta, hogy be van sz@rva tőlem. Csak egy ici-picit mordultam rá, egyből visszahőkölt. Hangember! Sajnos mire Apához érünk, fáj a lábim, és fújtatok, mint egy gőzmozdony.
No sebaj! Kedd este megint utazok, majd megírom mi történt.