Nagyné Bakó Zita blogja

Valamiért nem sikerül képet felraknom.... Talán írnom kéne valamit????? Ezúton kívánunk minden szentbernáthegyisnek Boldog Új Évet , továbbá olyan vidámságot , mint amilyet ez a kép sugal.

Végre valahára elérkezett ez a nap. Már mindenki nagyon izgatott volt, ebből következtettünk arra, hogy valami készül. Egy-egy buli alkalmával szoktak székeket, asztalokat cipelni ide-oda. Noncsika reggel gondosan átfésült bennünket, masnit is akart ránk kötni, de Anya nem engedte. Aztán kihurcolkodtak a kertbe, ahonnan ínycsiklandozó illatok szálltak felénk. Naná, hogy mi nem mehettünk a kaja közelébe.
Közel félórája ingerelték a pocimat ezek a finom szagok, amikor is megállt előttünk egy autó. Hurrá, Zoli bácsiék. Legnagyobb meglepetésemre kiugrott egy hozzám hasonló kutya is. Ho-hó, erről nem volt szó! Rövid szimatolás után, kegyesen megengedtem neki, hogy megtekintse az udvaromat. Cherryt is szerette volna tüzetesebben szemügyre venni, de ő amióta egy puli orvul rátámadt, azóta igencsak tartózkodó, sőt kifejezetten fél fajtársainktól. Néha ugyan kötözködni próbált, de mindig csak a hátam mögül ugatott. Ilyenkor a segítségére siettem, de ezzel csak azt értem el, hogy nekem kellett behódolnom Málnának. Amikor pedig mi rendezni akartuk az erőviszonyokat, ez a kis taknyos folyton a farkamat és a csánkomat harapdálta.
Kicsit késve ugyan, de megérkezett a másik család. Kingáék Inárcsról. Ők a nagy meleg miatt nem hoztak magukkal kutyát. Baráti és kellemes (remélhetőleg a többiek is így gondolják) beszélgetés zajlott délután. Szó esett a tenyésztésről, és a kialakult helyzetről. Anyáék nem igazán folytak bele ebbe a témába, hiszen ők "vérbeli hobbitartóknak" mondják magukat. Véleményük természetesen nekik is van, de ez a honlap nem azt a célt szolgálja, vagyis szolgálná, hogy csak ennek a témának adjon helyet. Az a fontos, hogy mindenki - remélhetőleg - jól érezte magát, és talán egyszer több ember is úgy érzi, hogy akár idegenként is bevállalna egy ilyen találkát.
Ja és csupán annyit a családom véleményéről, Apa mondott egy - szerintünk - velős mondatot, miszerint: "Ezek a kutyák már nem mentenek meg senkit. Örüljünk annak, ha magukat kihúzzák ebből a slamasztikából."

Hát, sajnos vége a nyárnak, pontosabban a nyári szünetnek. Kisgazdijaim megkezdik az oviba, iskolába járást. Rólunk - Cherrykével -, pedig letelik a "jóvilág". Ma is együtt hemperegtünk a porontyokkal a sóderban. Ilyenkor megosztoznak rajtunk. Én a Zolika lova vagyok, Cherry pedig Noncsika táltos paripája. Mi hasalunk, ők pedig ránk ülnek, persze csak úgy módjával. Zolika általában a fülemet lobogtatja, ezzel jelezvén,hogy milyen gyorsan vágtatunk.

Egyébként a babázásról már letettem, hála a gazdáim "mindent eldugok előled" hadműveletének.

Most éppen vedlek, tegnap Anya kétmaroknyi szőrt kefélt ki a bundámból. Kicsit óvatosak ezzel a szőr dologgal, mert a múlkor kishíján megkopaszodtam. Lehet, hogy nem írtam, de eluralkodott rajtam a demodex és odalett a bundám. De közel féléves harc árán nagyjából tünetmentes vagyok. Ez annak köszönhető, hogy két hónapon keresztül hetente szurit (Ivomec) kaptam, illetve heti két alkalommal fürösztöttek egy roppant büdös és erős vegyszerrel (Tactic). Havonta kaptam egy spot-ont, amely pusztítja a demodexet. Ezen kívül rengeteg húst illetve Canipremet pumpáltak belém. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a hús ellen semmi kifogásom nem volt. Szóval, a változatosság kedvéért, most ez ellen harcoltunk,úgy tűnik sikerrel.

A lábam egyébként kiválóan van, úgy tűnik, mintha az idő múlásával mindig javulna. Ha ez így van, akkor az orvosi szakkönyvek eldobandók. Csatolok egy linket ide, ahol többet is megtudhattok a demodexről. http://www.hungarovet.com/?p=1729

Na, most egyenlőre ennyit. Csá!

Hát ezek a hormonok, nem hagynak nyugton. A napokban Anyáék felfigyeltek igencsak furcsa viselkedésemre. Gyakran izgatott vagyok, nyüszögök, és bevackoltam magam a pincébe a kis asztal alá. Először arra gondoltak - mivel elég hisztis tudok lenni -, hogy minden bizonnyal csak sértődöttségemben vonulok ilyen látványosan félre. Talán Cherry is békén hagy, hiszen ketten nem férünk az asztalka alá.

Sok simit, és kitüntető figyelmet kaptam, de újabb "tüneteket" produkáltam. Vannak nekünk gumiállatkáink, amelyek szanaszét hevernek az udvaron, a homokban, erre-arra. Kinéztem magamnak egy kis oroszlánt és ezzel a számban nyafogva ténferegtem ide-oda. Mindenáron be akartam menni a pincébe. Apa leengedett és újdonsült pajtásommal a számban behúzódtam az asztalom alá. Óvatosan betettem a hasamhoz és néha megnyalintottam a BABÁMAT. Na ekkor leesett a papírhuszas, hogy én bizony most mamakutya vagyok, vagy legalábbis olyasmi. Gyors számolás után kb. most kellene ellenem. Feltéve, ha megszállt volna a szentlélek, mert máshogyan nem igen vemhesülhettem.
Ma estére már bővült kis családom. Összeszedtem a gumikacsát, a gumimacsekot és szinte mindent amit eldobálva találtam. Anyától kaptam egy szőrös kismackót. Na, Ő az igazi. Most meg már venné vissza, mert valahol azt OLVASTA, hogy ilyenkor el kell szedni ezeket a cuccokat. De megesett rajtam a szíve és nálam hagyta. Egyenlőre csak ezeket a lelki tüneteket produkálom, de folyamatos megfigyelés alatt tartanak. Majd megírom,hogy mi történt a "szülés" után. Ja és itt egy link az álvemhességről: http://bad-dog.gportal.hu/gindex.php?pg=23426299

Hát, megmondom nektek őszintén, hogy klassz hetünk volt. Anya itthon volt szabin és azért ha együtt a család, meg mindenki együtt, az az igazi. Anya szerint Cherry magatartásán is jelentős javulás mutatkozott. Sokkal nyugodtabb és kezelhetőbb volt. Már nem furakodott annyira a simogatásért és engem sem taszigált el onnan. Ja és többször voltunk benn a házban. Sajna úgy néz ki, hogy kezdődik nálam a következő vedlés, ami jelentősen csökkenti a benn tölthető percek számát.
No majd igyekszem gyorsan túllenni rajta, és remélem így heverészhetek ismét a megszokott helyemen a nappaliban. Cherry viszont nem tanult a múltkori "forró edény" leckéből és nem átallott lopni az asztalról. Anya nagyon megszidta érte.
Na meg a séta, hát az kriminális. Rám mindig a "svájci" nyakörvet teszik (Anya készítette számomra a svájci alapján), Cherrkó pedig a fojtót kapja. Tegnap kishíjján felköttötte magát. A marha! Ez úgy zajlik, hogy megyünk sétálni, természetesen Cherry törtet elől, ha többel nem is, legalább egy fél fejjel előbb jár, mint én. Engem ez nem igazán érdekel, elporoszkálok én a libasor végén is, általában Noncsika szokott engem vezetni. Mi szép lassan bandukolunk, természetesen Anya jön mögöttünk, hogy szükség esetén átvegye a pórázt. De erre még sosem volt példa, mert nem lehet kihozni a sodromból. No szóval sétálunk. Dilipók húzza Apát, aki csimpaszkodik a pórázba, így Cherry nyakán szó szerint szorul a hurok, közben hátraszalad hozzám, hogy jövök-e már. Na ebből szokott csombék lenni a pórázon. Apa szerint szigor és vasmarok kell a kiscsajhoz, Anya szerint viszont nyugalom és kedvesség, illetve rengeteg türelem.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy amikor Anya vitte, akkor nem volt semmi probléma. Azt hiszem, hogy Cherry igen különleges jellem. Rá nem vonatkoztathatók a megszokott sémák. A tegnapi séta alkalmával tanultam egy pár új dolgot. Például tudok pocsolyából inni. Cherrytől tanultam, hát mit mondjak nem arattam vele osztatlan sikert a családom körében.
Továbbá rájöttem mi az a kocsma. Ugyanis voltunk egyben, vagyis az udvarán. Az egóm ismét hatalmasat nőtt. Amíg Apa bement hűsítőért, mi csajok (Noncsika, Anya, Cherry és én) kinn várakoztunk. Még a pultos csaj is kijött megnézni. Aztán dícséretek ezreit kaptuk. "Óóóh ez a vízimentő? Nem, ez hegyimentő. Sokat eszik? Ááh, nem. Milyen nagy a mancsa. Hatalmas a termete. Nagyon szép!!!"
Ez a kis mocsok Cherry olyan ügyesen viselkedett, hogy még én is rácsodálkoztam. Ja, és elfelejtettem mondani, hogy ő nem szereti a sört. Antialkesz a nő. Sebaj legalább több jut nekem. :)

Sziasztok! Cherryke vagyok. Nemrég hallottam, hogy anyukám elment. Örökre. Tátongó űrt hagyott maga után, hiszen Ő volt az első. A legelső saját tenyésztés. Magában hordozta mindazt a jóságot, és értelmet, amelyet a mi csodálatos fajtánk képvisel. Sajnálom, hogy elválásunk óta nem találkozhattunk, de remélem, hogy odaát újra együtt leszünk. Isten veled Mami!