Kocsis Gábor blogja

..és hatalmas mellkasával töri előttünk a havat. Ezekben az inséges időkben gondoltam teszek fel egy kis nézni valót (hátha van aki örül neki).

És még egy a régi kedvencekről, akik már az örök vadászmezőkön kergetik a főtt velőscsontokat.

Ma, 2006 december 30, a 8. hónap elején. A napokban már láttam néhány tétova jelölgetésnek tűnő pisikét, de MA megtörtént. Igen Samu odament a fa tövébe, mint minden nap egész kiskora óta, megszaglászta mint minden nap egész kiskora óta, és...

hát nem jött el onnan úgy, mint minden nap egész kiskora óta. IGEN! Felemelte a lábát tétován, és úgy oldalba pisilte azt a fránya fát mint a csuda! Hát megtörtént. Samu nagy fiú lett. Pedig a párom már nagyon aggódott, hogy a gyerek diszlexiás - nem tudja leolvasni a fák kérgéről az utasítást. Én csak nyugtatagattam - nincs elkésve, csak várj, majd bekövetkezik. Most meg ha nem szólok neki észre sem vette volna.

Most már rendszeresen előfordul, hogy éjszakás műszak után, mikor délelőtt alszok, Samu egyszercsak bemászik mellém az ágyba. Rám lép, kapírgálja rólam a takarót, majd jó alaposan körbenyalja a képemet. Mikor ezzel végzett, odasimul hozzám egy pár percre, majd amikor jól felmelegedtünk egymástól, elégedetten levonul az ágyról. Az jutott eszembe, hogy most éppen kiásott a hó alól, életet nyalt belém, felmelegített, és ezzel túl is vagyunk egy újabb életmentésen.

Na, ma leesett az első hó Samu életében. Persze, volt tegnap is egy kicsi, de az nem volt az igazi. Ma már volt 5 cm. Ez azért már hó. Én már vártam, mert kiváncsi voltam, mit fog reagálni a pöttöm. Gondoltam lesz nagy ugribugri, hempergőzés, hóharapdálás. Hát csalódnom kellett. Mikor kimentünk délelőtt Samu rögtön megkóstolta. Ízlett neki, úgyhogy kostólgatta még egy darabig, aztán semmi. Mint máskor, amikor nincs hó. Mikor ránéztem, hogy na mi van, nem tetszik? Mintha azt mondta volna. Ugyan már, nekem az a természetes ha van hó, nem az ha nincs.

Na de este. Este amikor a nagy séta van. Amikor már nagyon kell menni a játszótérre a többi kutya közé. Akkor már minden más volt. Akkor már volt ugribugri és hóharapdálás, vidám hancúrozás a többiekkel, hóban fetrengés. Jó volt. Nem is akart hazajönni, amikor a többiek elmentek, de szerencsére éppen akkor jött Bodza, a 6 hónapos bulldog lány, és lehetett folytatni a téli sportot. Ennyit még nem rohangáltunk egy nap alatt, mint ma.

Szinte mindenért. Nála ez a fő kommunikációs eszköz. Éppen ezért elég nehéz eldönteni, most mit is akar. Ma éppen nyafogós napja volt. Nyafog ha éhes, de akkor is nyafog ha jóllakott. Ilyenkor poci simi, amiközben természetesen kélyes nyafi, vagy egészségügyi séta és a nyafi megszünt. Nyafi van akkor is ha felébred, és ezt a tudtunkra akarja hozni. Ideje játszani, de olyan jól fekszem. Nem jönnél ide kicsit, hogy rághassam a kezedet?

Hát mit tesz ilyenkor a kényeztető gazdi? Persze odaadja a kezét. Egy kicsit. Ha nem, mert éppen nem érek rá, akkor hallgatom még egy darabig a nyafit. Közben Samu eldönti, hogy érdemes-e felkelni és elmenni valami játékért, vagy inkább aludjon még kicsit. Ha csend van, alszik, ha hallom a rágcsálást, akkor keresett magának valamit. Persze ilyenkor is van nyafi, de ez más. Kélyes, röfögésbe torkolló elégedett nyafi, időnként halk vau. Rág-rág-nyif-nyaf-röf-rág-rág-vau-vau. Aztán nyafog akkor is, ha ki akar menni, aztán ha meg kinn vagyunk, azért mert nem akar már kinn lenni, vagy másfele akar menni.
Szóval nálunk van nyafi bőven. Már készül a nyafi szótár. De még nincs kész, ezért előfordul, hogy éppen nem tudom a nyafi okát. Hát ilyenek vagyunk mi magas értelemmel rendelkező emberek, egyetlen szó és nem tudjuk lefordítani. Bár Samu is bővíthetné kicsit a szókincsét.